Gyűrűfű

 

 

A meghalt falu és a feltámadt falu szindrómája

A legrégebbi lelet, mely azt bizonyítja, hogy az őskorban is lakott ember e tájon, melyről szólni szeretnék, az egy csiszolt kőbalta töredéke, s ez a Magyar Nemzeti Múzeumban látható. Első említését 1332-es oklevélben találjuk, mikor ez a hely a pécsi székesegyházi főesperességhez tartozó plébánia. A Mohácsi vész utáni általános pusztulás úgy látszik megkímélte a falut, mert több adat szól róla. Szól a történet az 1700-as évekről, a bencés szerzetesek éltek e környéken, (Gyűrűfűtől alig egy kilométerre, Szentlélek-pusztán) de a török zaklatásai miatt elmentek.

1780 körül a kormány a Jeszenszky családnak adományozta.

Gyűrűfűn harminchat ház állt és kb. száz lakója volt. Később, az 1900-as évek elején-közepén: iskola- templom,(két harangot birtokolt a falu, az egyik Szentdomján- pusztára került) tejcsarnok, bolt is működött a faluban. Frei János 35 évig dolgozott ott, mint igazgató-tanító. (Menye ma Pécsett ügyvéd, unokája Budapesten.)

Szinte sokkolta a hetvenes évek elején az embereket Gyűrűfű elnéptelenedése és pusztulása. Bár nem volt egyedül álló jelenség, mégis az egész ország megismerkedett a történetével, és a falupusztulás szimbólumává lett e község neve.

Mára csak a temetője maradt meg, ahová még visszajárnak szeretteik sírjához az elköltözöttek, és azok utódai.

Csaknem húsz esztendő múltán, erre a helyre talált rá egy lelkes kis természetvédő csoport, akiknek elegük volt a környezet szennyezettségből.

Sok okos szép tervük volt, kíváncsiak vagyunk, hol tartanak ma.

 

1991-ben hozták létre a Gyűrűfű Alapítványt, 174 hektárnyi földet vásároltak a szentlászlói tsz-től. Újszerű technológiával kezdték megépíteni a Közösségi Házat, mely azt a célt szolgálta, hogy a letelepedni kívánók házuk felépítéséig itt lakhassanak.

Mára kialakult az ősi, bokros településszerkezetű falu. Készül rendezési terv, melynek alapján lehet a telkeket megvásárolni, s ennek jogcímén adják ki az építési engedélyeket.

Természetes, hogy ez a falu, nem az a falu.Nem jobb, nem rosszabb, más. Más a történelem, más a nemzedék. Az akkori emberek szorgos munkájuk ellenére sem tudtak megmaradni, mert nem volt bekötőútjuk, hogy közlekedjenek, terményeiket piacra juttassák. A tejet, a sajtot, a túrót, tejfölt, vajat ugyan nem nevezték bionak, mégis az volt, egészséges, vegyszermentes legelőkön tartották jószágaikat, művelték földjeiket.

A ma ott élők, fiatal családok, okos, tanult emberek. Ennek nem mond ellent, hogy fizikai és szellemi munkát végeznek egyaránt, harmóniában, amit a test és a lélek megkíván. A számítógép, az Internet használata számukra természetes. Pályázatokat írnak, és sokat dolgoznak környezetükért, munkálkodnak annak védelmén.

Magyarország déli részén, a Mecsek hegység folyatásaként, a zselici dombok ölelésében, Almáskereszttúr és Bükkösd közt, Dinnyeberki felől lehet megközelíteni. Más úton, északról Ibafa felől. Inkább terepjáróval, de jobb időben más járművel is. Az autót illik a falu végén hagyni.

Nyolc  ház , hét család él itt, több,mint  22-en lakják a falut. Mindegyik ház fala földből készült; vályogtégla, döngölt fal, könnyű vályog. Energiafelhasználásuk javarészt megfelel a környezetvédő elvárásoknak, vagyis napkollektorok és szélvitorlák termelik energiafelhasználásuk egy részét. Kemencékkel melegítenek. Vízháztartásuk is egyedi.  Bio vécét használnak, fűrészporral teljesen szagtalan és nem szennyezi a környezetet. Itt a szennyvíz nem tartalmaz fekáliát, ülepítés után nádágyba kerül. Ezzel oldják meg a tisztítást, természetes növényi szűréssel. Az ivóvizet tiszta mély kutakból hozzák a felszínre.

Termékeik, például a bio kecskesajt, előállítása megfelel a szigorú követelményeknek. Ezt persze elsősorban a maguk akaratából teszik, a belsőjükből fakad, ökológiai szemléletükből, és nem az előírásokból. Vagyis, az, hogy nem műtrágyáznak, nem permeteznek, nem használnak színezéket, adalékanyagot, tartósítószert, náluk saját törvényük, saját akaratuk döntötte el, mert nem akarják mérgezni sem maguk, sem családjuk, sem vendégeik szervezetét, akik ezeket a termékeket fogyasztják.

A házakat külön-külön is fák sokasága öleli.

Tizenöt esztendő telt el az első lakosok megjelenésétől. A szokatlan és nehéz körülményeket nem mindenki tudta megszokni, vagy éppen egészsége nem tette lehetővé az ott élést.

Borsos Béla családjával, aki megálmodta Gyűrűfűt, mára ritka látogatója a háznak Kilián Imre, és Polyák Márta, Fridrich István és neje Ági, Kulcsár András és neje Zsuzsa, Oláh Gyula és Kati, Légrádi Leó és Erzsike, Erdei Sándor és Irma, Völgyi Tamás és Anett. Foglalkozásukat tekintve tanár, informatikus, mesterséges intelligencia-kutató és programozó, erdész, népművelő, újságíró is van köztük. S ami a legfontosabb, mindegyikőjüknek vannak gyermekeik.

A szó jó értelmében megszállottak, hiszen olyan ügyet képviselnek, ami bolygónk normális működéséhez kell, olyan ügyben példamutató úttörők, ami nem kényelmes, mégis kifizetődő, olyan életformával mutatnak példát, ami nem csak nekünk, magyaroknak, de az egész világnak fontos, talán a legfontosabb, hiszen a bolygónk és magunk egészségéről szól az ő példamutatásuk! S van-e fontosabb az egészségnél? Közhely? Ám amikor nincs egészség, amikor a rák miatt-amelynek kialakulásában nagy szerepe van a civilizált életmódnak (szennyezett levegő, vegyszerek, stressz), amikor a kelleténél korábban oda az élet, mit ér bármi is? Kincs, vagyon? Semmivé válik. Ezért olyan fontos odafigyelni erre, s az ehhez hasonló falukra, s az ott élő emberekre. Küzdelmük minden tiszteletet megérdemel.

Mindegyik történet más; van, amelyik arról mesél, hogy milyen időrendi sorban születtek a gyerekek, van, amelyik arról, hogy kik jöttek és kik maradtak végleg. Már a kertek, porták is nevet kaptak, amolyan hangulatos, kedves neveket, mint Tündérmajor, Cseresznyéskert, Dióliget, Lovastanya, Mogyoróliget és Tarkarét.

Freddiék (Fridrich István és Ági) Vendégházat épített, amely tíz személynek ad pihenési lehetőséget, de akár egy osztály is ellátogathat ide, mert két Jurta ad helyet a gyermekeknek. No és a program? Erdei Iskola működik, ahol kézműves foglalkozások várják a gyerekeket, erdei séták növény meghatározással egybekötve, hagyományőrző történelemóra a Jurtában. Lovagolhatnak az itt pihenők és íjászlovaglással foglalkoznak.

Hosszú lenne az eseményeket, változásokat mind leírni, lehetnek küzdelmes napok, nehéz helyzetek, szétvált sorsok, de már tudni lehet, hogy aprócska, de mégis különleges mintafalu született. Bár a még ma is élő, a régi elpusztult falu embereit ez nem kárpótolja, de egy kis reménysugár ad, hogy a becsületes utód nemzedék, akik felkutatták és benépesítik e tájat, még az ő haláluk után is emlékező virágokat tesznek sírjaikra.

 

 

                                                                                                Bognár Papp Irén