Rendezgetem a könyveim

 

Mint elmondtam az előző számban, a költözködés ürügyet adott könyveim újrarendezésére. A pakolás-porolás nem tartana sokáig, de ki ne esett volna bele abba a csapdába, amelyikbe jómagam is?

Mivel csaknem minden könyvem olvastam az életem különböző szakaszaiban, ezért rengeteg szubjektív emlék idéződik fel az életemből.

Vajon ma hogyan olvasnám újra Móricz Pillangóját? Beleolvasok, csak egy parányi időt lopok, s máris ott vagyok abban a világban- a kemény paraszti létben, a földeken, kaszálókon, erdőkben. Fölrémlik bennem a fiatalok, Zsuzsika és Jóska a harmathulló nyári éjszakában kezdődő szerelme. Jóska viaskodása, megalkuvása, a vagyonos Maróti –lyánnyal való esküvője. Miért ne lenne aktuális ez a történet ma is? Hála istennek, Móricz Zsigmond nem hagyta annyiban, s végül az egyetlen tiszta szerelem győzött.

Nézem a hatalmas könyvhalmot, s arra gondolok: ki tudná megmondani azt pontosan, hogy életünk során mikor és mit olvassunk?

Nekem Czeizel Endre könyvei fontosak voltak már 1984-től, meghatározó volt gondolatvilágom fejlődésében. Az érték bennünk van, majd tíz év múlva, Az érték még mindig bennünk van című könyvei  alapvető tudnivalókat közöl a genetikáról, az önismeretről, a magyarságtudatról, a tehetségről, mi több zsenialitásról, a családtervezés jelentőségéről, a pedagógusok küldetéséről. Szécsi Margitot idézi, milyen fájdalma a halál utáni tehetség felismerése, mely szerint: „csak a földből jő el a mi ragyogásunk” Bár azóta a tudományos kutatások tovább mutatnak, ezt a könyvet mindig nagy becsben tartom. Olvasmányos és számos szép irodalmi idézet teszi még színesebbé. A hasonló című bővített kiadás még nagyobb hangsúlyt helyez a családtervezésre.

Ismét egy féltve őrzött könyvre bukkanok: Keats levelei.

Keats 1795-ben született Londonban. Nyolc éves volt, amikor apját, tizenkettő, amikor anyját is elvesztette. Huszonnégy éves korig élt ő csupán, de addig megalkotta remekeit. A legfontosabb levelek négy korszakot ölelnek fel életéből. Az első szakaszban megismerhetjük költői programjának kialakulását. Később, amikor a Hyperion-témához élményt gyűjt, s gyalogtúrázik Észak-Skóciában és Írországban, megrendülten számol be a nyomorról, melyet útja során tapasztal. A következő rész, élete megrázó élményéről, öccse, a tizenkilenc éves Tom agóniájáról, majd haláláról számol be fivérének. S végül a nagy szerelem dokumentumai, a Fanny Brawne-hoz írt levelek. A lány a költő halálát hosszú évekig gyászolta, s csak tizenkét év elteltével ment férjhez.

Több dedikált könyvet dédelgetek kortárs íróktól, vagy tanáraimtól, amelyet valamikor jutalomként kaptam. Kedvenc magyartanárom Csontos Sándor tanár úr kézjegyét őrzi az egyik, aki meghatározó lett később is, mivel ő írta a Sírnak a vadvirágok címmel megjelent első kötetem ajánlását. Hogy van-e legkedvesebb? Igen. A Pimpuska az iskolában címet viseli. Kaltenbach Ádám  igazgató bácsitól kaptam Nagyhajmáson. ”Kicsi lánynak nagy könyv”-pontosan ezekkel a szavakkal nyújtotta át, s még arra is emlékszem, hogy hófehér selyemruha volt rajtam, és alig tudtam fellépni a színpadra. Ezt a könyvet ötven esztendeig őrizgette Édesanyám, és megkopva, szakadozva adta át nekem, nem sokkal halála előtt. Életem legszebb ajándéka. Külön egy sarok a színészeké. Kibédi Ervin, Jászai Mari, Latinovics Zoltán, Gobbi Hilda, Ruttkai Éva. Nem azért ők, mert csak őket szeretem, hanem mert, …ki tudja, kaptam, nyertem, leárazták éppen a könyvet.

Őrzöm Kibédi megrendítő sorait: „ S ám néz nagyon messziről okos, hűséges szemével Simi kutyám. A legrégibb, leghűségesebb hívem, aki tizennyolc évig leste gondolataimat, figyelte botladozásaimat, nézte szaporodó gyarlóságaimat. Most is néz rám a képernyőről huncut fiatalon. És vidám csóválással invitál a régi kert bokrai felé. Előre szalad, megáll, visszanéz. Játékosan futamodik a kert mélye felé. Rám néz újra meg újra. És néz, egyre néz…Lehet, hogy hív valahova?!!”

Anyjához írt megindító versét egyre több helyen hallani.

Államelmélet és politikai gondolkodás címet viseli az a könyv, melyet lányom kapott egy tanárától. A lány rég kirepült a családi fészekből, a könyv itt maradt. Azt gondolhatnánk, hogy nem éppen szórakoztató könyv, de amikor beleolvastam, élveztem leírásait, sőt régies nyelvezetét is érdeklődve ízlelgettem. „Ha nagy hévséggel a főfájás: nyers rutalevelet, reszelt retket, lágy sót, savanyú kovászt, erős ecetet törj erősen össze; mint a pépet ruhára kenvén, a talpait kösd bé véle, igen hasznosan szívja alá-felé. Ha megszárad rajta, mindjárt újítsad.”

Vannak benne fejedelmi trükkök, s miképpen kellessék embernek gyermekét nevelni. Ír a serénységről, az okosságról, az uralkodás művészetéről. Politikai, publicisztikai, buzdító iratokat is közöl. A virágos- veteményes-gyümölcsös kertek műveléséhez is sok jó tanácsot ad. Kiderül például, hogy miképpen változtathatjuk meg a virágok színeit, s ezt íródott a 18. században. ”Öntözéssel- ha vörös rózsaszínűt akarsz, főzd meg jól a börzöngőt, sávrányos vízzel öntözz, ha sárgát akarsz,, Kék színű székfűt katángkóró gyökéroltással varázsolhatsz.”

Zrínyi Miklós Török Áfium című írását is felidézhetem belőle. Ez a mű 1660-ban íródott, és semmit nem veszített aktualitásából, de mintha mindent elveszített volna eszmeiségéből! Hazánkat szolgálni menjünk külhonba

Előző lakásunkban volt egy polcom a mai íróktól. Akiket ismerek, ismertem, vagy éppen lekéstem egy hajszálnyit arról, hogy megismerhessem. Ilyen volt Sásdi Sándor, aki Sásdhoz való közelségem miatt keltette fel először az érdeklődésem, majd megismerkedtem regényeivel. Mikor Vargán jártam (Sásd mellett) szülőfalujában, élettel telt meg képzeletemben a ház, az udvar. Írásainak főleg a hangulata maradt meg lelkemben, az egységes téma, melyről a könyvei szólnak, a sokat szenvedett magyar faluk sorsa. Pécsett  újságíróként dolgozott, majd Móricz Zsigmond a fővárosba hívta, szerzett neki állást az Est-lapoknál, de közbeszólt a háború. Mérhetetlen szenvedések érték: munkaszolgálat, kényszermunka, dachaui haláltábor, családjának pusztulása. Színműveit, televíziós játékát, rádiós játékait hazánkban és külföldön is bemutatták. Nem divatos szerző Sásdi Sándor. Talán, mert mert a mai mindennapos falusi lét sem kívánatos, de én sajnálom, hogy „lekéstem” a személyes találkozást.

 Újkéry Csaba író, aki Kaposváron írja a többnyire török időkről mesélő történetit, s polgári foglalkozása bíró, nos Újkéry Csabát régóta ismerem személyesen is. Megbocsátható, ha nem emlékezne rám, ritkán találkoztunk, kedves barátom, a kultúra önzetlen nagy szervezője, a szigetváron élt Petőh Sándor mutatott be bennünket egymásnak.  Nagy tisztelője vagyok remek könyvei remek könyvei által az írónak.

Tüskés Tibor írót Pécsett  széles körökben ismerik. Könyveinek száma meghaladja az ötvenet. Nagy lelkiismeretességgel alkot, tudásával tanítja az erre fogékony fiatalokat. Időnként kicsit megfeledkezünk róla, pedig addig szeressük, tiszteljük őt, amíg köztünk él!

Nagy Bandó András, aki humoristaként robbant be a magyar köztudatba, már számtalan könyv megírásával dicsekedhet. Szeretem emberségét, játékosságát, sokoldalúságát.

SZ. Koncz István, ha nem is számítja magát írónak, néhány lényeges könyv szerzője, s „mellesleg”  Görcsöny polgármestere. Könyvet írt Sándor Györgyről, „Az igric köztünk jár”, Demjén Ferencről, Zoránról, Pécs városáról többször. Például : Ballada ma városról, Csonka Sándor képeivel, s amint Mayer Mihály püspök úr írja a beköszöntőjében: a könyv a 2000 éves város hőskölteménye.

„Amiképpen a felhőket és az eget is a játszi madarak tudják leginkább megközelíteni, úgy az igazságot is nem a nehéz és szigorú ítélkezők, hanem a röpdöső lelkek és játékos szívek.” Tamási Árontól az egyik kedvenc idézetem. Tőle is sok szép könyvet őrzök.

Fiatal koromból emlékszem a regényes Bach életrajzra, a Tamás templom karnagya című könyvre, Munkácsi Mihály romantikus életét ismertem meg a Nap szerelmese és az Aranyecset című könyvekből, melyet első szerelmem, az ibolyaszemű kis szőke Nándor ajándékozott nekem érettségi ballagásomra. Raymond Parasztok című regénye  elkísér egy életen át, s ugyancsak Benedek Elek alkotásai.

A külföldi írók közül Joy Adamson, az Oroszlánhűség szerzője és Frans Eemil Sillanpaa Nóbeldíjas író, aki egyik legszeretettebb történetem írta, a Silja-t.